Mezőlak magyar alkotás!
Igaz, hogy a község nem dicsekedhet nagynevű elődökkel, mint például Sopron vagy Győr a keltákkal és rómaiakkal, de ősmagyarokkal igen. A község történelme visszanyúlik az Árpád-házi királyok korára. A neve 1286-ból ismeretes, Mezenlak néven. A „mezen” szó utal a község földrajzi helyzetére. „Mezen” egyenlő a mai értelemben vett mező szóval. A „lak” szó igen sok magyar helység-névben fellelhető, lakást, házat jelent. 1359-ben Mezeulak néven szerepel. 1488-ban Mezewlak. Ebben az időben a falu földesura Zámbó János volt. Mezőlakot a középkortól kezdve egészen a XVIII. Század közepéig egyedül a híres Zámbó család birtokolta, itt volt Veszprém megyei birtokainak központja. Zámbó János idejében a község 19 forintadót fizetett. Az adófizetésből láthatjuk, hogy Mezőlak az akkori időben a nagyobb települések közé tartozott. Veszprém vármegyében az akkori adólajstrom szerint a nyilvántartott helységek száma 133. Mezőlak nagyságrendben a 62. helyen áll. Több adót fizetett, mint Ziro, Enying vagy Marcaltő.
Mezőlakon földesúr nem lakott, kastélynak nyoma sincs. Hátra van még az a kérdés, hogy Mezőlak melyik részét lakta legrégebben a lakosság. Az őstelepülés a mai Godena körzetében volt, a temető a mai református templom körül lehetett. A mai templom minden valószínűség szerint a régi templom helyén áll.
A település eredetére vonatkozó hivatalos adatok igaz, hogy csak 1286-tól vannak, de a nép ajkán élő hagyomány szerint a község már a tatárjárás idején megvolt. A tatárjárás idejében a lakosság a templomba menekült. A tatárok kísérletet tettek a templomajtón betörésre, de a gyors továbbvonulás miatt felhagytak tervükkel és így a lakosság megmenekült. Az 1894-es feljegyzések arra utalnak, hogy a református templom keleti ajtajának szárfáján fejszecsapások nyomai láthatók. 1623-ban a régi templom a tűz martaléka lett, de az ereklye gyanánt őrzött kapu megmenekült és újból beépítették, így jelenleg is megtalálható.
Az oszmán idők minden kínját és félelmét átélte Mezőlak népe is. A reménytelen helyzet mellett a népnek vigasztalóul csak a török és a község között húzódó váröv szolgált. A nagyobb várak közül Palota/Várpalota/, Veszprém, Vázsony/Nagyvázsony/, Devecser, Pápa, a kisebbek közül Csesznek, Ugod és Somló vára alkotta a védelmi övet. Néhány évvel ezelőtt tőzegbányászás közben oszlopmaradványokat és cserépdarabokat találtak, véleményem szerint ezek is a török időkből valók. 1549-ben az összes Veszprém megyei vár Pápa kivételével a török kezén volt. Pápát ekkor Enyingi Török Bálint védte. Igaz, hogy Pápa védte Mezőlakot, de török rablótámadások ekkor is voltak. Közben Veszprém megyei vár visszakerül magyar kézre, de 1552-ben Veszprém ostrománál a lakosság megint elmenekült. 1556-ban Szigetvár ostrománál Mezőlak népe újra a Marcal melléki mocsarakban tudott csak elbújni. Mire visszamentek, már csak a füstös, kiégett házakat találták…1686-ban a törökök már nem sokáig sanyargatták a népet, mert Buda ostromával véget ért a 15 éves török háború.
1736-ban Kenessey István kezébe került a falu, aki 1752-ben végrendeletében Szondy Zsuzsára hagyta a birtokot, akinek a halála (1753) után férje, gróf Eudemio Castiglione 1763-ban gróf Esterházy Klárát vette feleségül. Így került Mezőlak 1763-ban az Esterházyak kezébe, melyeknek uradalmi székhelye lett a falu.
A török időkben vidékünkön is jelentkeztek az Alföld jellegzetes település formái, a tanyák és majorok. Ebben az időben jöttek létre Mezőlak határában a következő kisebb települések: Barakonháza (1628), Szélmező (1639). Ebből a kettőből ma már csak Szélmező található meg. Ezeken kívül még több, korábban, illetve később létrejött puszták is vannak Mezőlak határában. Ilyenek Újfalu (1441), Tíma (1475), Berhendi (1785), Mátyusháza (1443). Ezek közül csak Berhendi nincs ma már meg.
A török kiűzése után hazánkban megváltozott a helyzet. Megszűnt a török rablóhordáktól való félelem, nem volt már felperzselés, emberrablás. A termelés nyugodt mederbe terelődött. Ám jött egy újabb teher, a forrongó Európa állandóan mozgásban volt, hadseregek vonultak, jöttek, mentek és a katonai beszállásolások szinte elszegényítették Mezőlakot is. A 18. század elejétől a község már nem uradalmi székhely, a birtokosok egymásnak adják a javadalmakat.
Sorsfordító események ritkán történtek a község lakóinak életében. Egy feljegyzés azonban arról szól, hogy Mezőlakot is megérintette a szabadság szele 1848-49-ben. 1848. december 9-én kilencen álltak be a magyar szabadság védelmére, december 11-én még ketten. Ők 20-22 éves fiatalemberek voltak, valamennyien nőtlenek. Egy evangélikus vallású, a többi református (tudni kell, hogy mezőlak zöme református vallású volt). A nevek név szerint is olvashatók H. Szabó Lajos Pápa és környéke című munkájában. Sorsukról bővebbet nem tudtam felderíteni.
A 20. század legemlékezetesebb, sajnos szomorú eseménye a falu életében az 1935-ös tűzvész volt. Ekkor a falu szinte teljesen leégett. A tűz egy szalmakazal kigyulladása következtében végigtombolt a mai Petőfi, Kossuth és Ady utcán.
